A hálás sárgarépa

Kaptunk egy iskolai feladatot: egy elkezdett mesét kellett befejeznünk.
Így kezdődött:

Élt egyszer egy szegény özvegyasszony. Az volt a szerencséje, hogy csupán egyetlen gyermeke született, egy fiú. Ha sok gyermeke lett volna, talán a nagy szegénység miatt éhen kellett volna pusztulniuk.
Amikor a fiú legénysorba jutott, egy vasárnap halászni ment, hogy legalább aznap legyen mit enniük, ne kelljen még azt a napot is étlen-szomjan eltölteniük.

Én így folytattam:

Teltek az órák, de a fiú csak nem fogott semmit. Egyszer csak megrezzent a háló. Egy ázott, kétségbeesett sárgarépa vergődött benne.
- Ments ki innen, meghálálom a jóságodat! - könyörgött a répa. Vigyél haza, ültess el a kertedbe!
A fiú hazavitte és elültette. Egész éjszaka őrizte, mert az anyukája mindenáron meg akarta főzni. Aztán végül elnyomta az álom és csak reggel ébredt föl. Reggelre az egész kertjük telis-tele volt sárgarépával és ugrándozó nyuszikkal. A nyuszikat eladta, és soha többé nem volt gondjuk. Itt a nyuszi, ugrálj el vele!