11 december, 2011

A hálás sárgarépa 2. - a zellerek támadása

Évekkel később, amikor már a fiú haja is sárga volt a sok répától, kiment halászni a folyóra. Csak üldögélt, üldögélt, s mikor már majdnem föladta, egyszer csak rángatózni kezdett a háló. Azt hitte, hogy egy nagy hal akadt a hálójába, mert nehezen tudta kihúzni, s mikor végre sikerült, felkiáltott:
- Hú, de nagy zeller!
- Nem nagy zeller, hanem A Nagy Zeller vagyok! Vigyél haza és meghálálom!
A fiú azt hitte, hogy jó tett helyébe jót várhat, hát haza vitte és elültette. Éjszaka valami csoda folytán megsokasodott a zeller is és nagyon sok lett belőle. A fiú felébredt és meglátta, hogy ott veszekednek zellerek a sárgarépákkal.
- Megint ti vagytok azok? - kérdezték dühösen a répák. Már egyszer elüldöztünk titeket az előző házból! Minek kellett utánunk jönnötök?
- Azt csinálunk, amit akarunk!- s ezzel a mondattal el is kezdődött a háború.
Megdobálták egymást azzal, ami éppen a kezükbe akadt. Erre a fiú anyukája is felébredt, kirohant a kertbe és gyökerestül kitépte a veszekedő zöldségeket. Aztán bedobálta őket egy nagy kondérba és levest főzött belőlük az egész falunak.
Azóta is azt eszik, ha meg nem haltak.

1 megjegyzés: