Napsugár díjat kaptam :-)

Mamintitől, a legaranyosabb és legkedvesebb tündértől kaptam a Napsugár díjat!!!!!!

A szabályok:
1. Köszönd meg annak, akitől kaptad.
2. Írj egy postot.
3. Küldd tovább 12 blognak, ha annyit érdemesnek tartasz.
4. Értesítsd a kiválasztott blogokat.

Még gondolkozom, hogy kinek küldöm tovább.

Legsúlyosabb betegségek

ÖH* beteg vagyok,

Ölelésre vágyok!

Karok nyúlnak felém,

Vigyorogva állok!

Most meg PH* beteg vagyok!

Egy kis puszit kaphatok?

Nézem mamit bociszemmel,

Kérek puszit! Rengeteg kell!

Ettől leszek boldog gyerek:

Ölelés- és Puszihegyek.

*ÖH: öleléshiány

*PH: puszihiány

A bátor királyfi

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy királyfi. Ez a királyfi az Óperenciás-tengeren is túl, Tündérországban lakott.

Ez a királyfi elment egyszer édesanyjának, a királynőnek a barátaihoz. Azért ment oda, mert Mamintinek, a kicsi zöld tündérnek, az egyik tündér lányának meg akarta kérni a kezét. Amikor odaért, szomorúan tapasztalta, hogy Maminti beteg lett és csak akkor gyógyul meg, hogyha iszik az élet vizéből.

Azonnal el is indult a különleges vízért. Felmászott a legmagasabb hegy tetejére, ahol egy rengeteg nagy erdő nőtt. Az erdő közepén, ahol már mindent hó borított, egy öreg remete őrizte az élet vizének kútját. a királyfi szépen kérlelte az öreg remetét, hogy töltse meg a kulacsát az élet vizével, hogy szíve tündére meggyógyulhasson. A remete azt kérte cserébe, hogy a völgyben lévő csárdából hozzon neki három dolgot:

1. forralt meggysört,

2. tökipompost (kemencés lángost) ,

3. egy kondér forró gulyást.

A királyfi gyorsan megjárta az utat és megkapta jutalmát.

Maminti hamarosan már kortyolgathatta az élet vizét, harmad napra meg is gyógyult. A király és felesége hét határra szóló lakodalmat csapott a királyfinak és Mamintinek.

Itt a vége, fuss el véle.

A hálás sárgarépa 2. - a zellerek támadása

Évekkel később, amikor már a fiú haja is sárga volt a sok répától, kiment halászni a folyóra. Csak üldögélt, üldögélt, s mikor már majdnem föladta, egyszer csak rángatózni kezdett a háló. Azt hitte, hogy egy nagy hal akadt a hálójába, mert nehezen tudta kihúzni, s mikor végre sikerült, felkiáltott:
- Hú, de nagy zeller!
- Nem nagy zeller, hanem A Nagy Zeller vagyok! Vigyél haza és meghálálom!
A fiú azt hitte, hogy jó tett helyébe jót várhat, hát haza vitte és elültette. Éjszaka valami csoda folytán megsokasodott a zeller is és nagyon sok lett belőle. A fiú felébredt és meglátta, hogy ott veszekednek zellerek a sárgarépákkal.
- Megint ti vagytok azok? - kérdezték dühösen a répák. Már egyszer elüldöztünk titeket az előző házból! Minek kellett utánunk jönnötök?
- Azt csinálunk, amit akarunk!- s ezzel a mondattal el is kezdődött a háború.
Megdobálták egymást azzal, ami éppen a kezükbe akadt. Erre a fiú anyukája is felébredt, kirohant a kertbe és gyökerestül kitépte a veszekedő zöldségeket. Aztán bedobálta őket egy nagy kondérba és levest főzött belőlük az egész falunak.
Azóta is azt eszik, ha meg nem haltak.

A hálás sárgarépa

Kaptunk egy iskolai feladatot: egy elkezdett mesét kellett befejeznünk.
Így kezdődött:

Élt egyszer egy szegény özvegyasszony. Az volt a szerencséje, hogy csupán egyetlen gyermeke született, egy fiú. Ha sok gyermeke lett volna, talán a nagy szegénység miatt éhen kellett volna pusztulniuk.
Amikor a fiú legénysorba jutott, egy vasárnap halászni ment, hogy legalább aznap legyen mit enniük, ne kelljen még azt a napot is étlen-szomjan eltölteniük.

Én így folytattam:

Teltek az órák, de a fiú csak nem fogott semmit. Egyszer csak megrezzent a háló. Egy ázott, kétségbeesett sárgarépa vergődött benne.
- Ments ki innen, meghálálom a jóságodat! - könyörgött a répa. Vigyél haza, ültess el a kertedbe!
A fiú hazavitte és elültette. Egész éjszaka őrizte, mert az anyukája mindenáron meg akarta főzni. Aztán végül elnyomta az álom és csak reggel ébredt föl. Reggelre az egész kertjük telis-tele volt sárgarépával és ugrándozó nyuszikkal. A nyuszikat eladta, és soha többé nem volt gondjuk. Itt a nyuszi, ugrálj el vele!